A film főhőse Nemo Nobody (Jared Leto), aki 2092-re az utolsó halandó ember marad a földön. Azonban mégsem ez foglalkoztatja, hanem az, hogy milyen döntéseket hozott a múltban, hogy élt-e eleget és hogy hasznosan töltötte-e az idejét? Amikor arra eszmél, hogy 118 éves, nem is nagyon érdekli saját halandósága. Élete során előre látta a jövőjét, és most a különböző döntéseivel kapcsolatba hozható kimeneteken, életutakon elmélkedik. A film mondanivalóját nem érzem túl mélynek, kicsit felületesnek és kevésnek érzem, ugyanakkor azt a keveset szép videoklipekkel, bejátszásokkal tárja a néző elé. A vágói és produceri munka szerintem nagyon jó volt, a jelenetek szépek színessek, ami nekem nagyon bejön, a háttérzenéket is sikerült eltalálni az adott korhoz, évhez. (Utóbbi a rendező a testvérének Pierre Van Dormael-nek az érdeme, aki sajnálatos módon elhunyt a film készítésének az ideje alatt.) Talán nem is kell ennél több: Meg kell hozni a döntéseket, aztán várni mi lesz, ez még mindig jobb, mint elfutni a problémák elől és tétlennek maradni.
Annyi biztos, a cselekmény sokszor nehezen követhető, figyelni kell, hogy melyik döntési pontban mi történt, és honnan hogyan halad tova a cselekmény. Ugyanis a film legalább 3 teljesen önálló főszálat boncolgat: egyrészt az volt a meghatározó Nemo életében, amikor apja, ill. anyja közül kellett választania melyikükkel marad, ill. a pár választás, aminél az apukája szálánál kettő főbb eset (leányzó) is adódik, igen érdekes kimenetekkel. Ezekből is különböző mellékszálak válnak ki sokszor, vannak kisebb „epizódok”, például a sci-fi betétet ebből a szempontból elég aranyosnak találtam. A magam részéről én úgy értelmezem a történetet, hogy ez egy kisfiú elmélkedése a jövőjéről, aki [Spoiler] nem tud választani apukája és anyukája közül. (Ez volt a vonatos jelenet.) Ebben az esetben tudom csak értelmezni a befejezést, hiszen nagyjából minden ezt kizáró esetben kudarcra van ítélve az élet. (Gazdag, de üres életet él, vagy depressziós az asszony stb.) Amikor elfut a sínek között, elveti az elgondolt életutakat, és akkor ez determinálja a későbbi Anna-val való boldog életét.
.jpg)
Összegezve a dolgokat a rendező Jaco Van Dormael nagyot akart durrantani a filmmel, de én valahogy úgy érzem ez mégsem sikerült, sokkal híresebb film lehetett volna a műből, de nem lett. Ennek oka részben a (számomra) könnyen összefoglalható mondanivaló: bátran hozd meg a döntéseidet (amik talán nem is annyira fontosak), ne a haláltól félj, hanem attól, hogy nem éltél eleget… Lehet, hogy más ezt nem így látja, de szerintem sokan egyet értünk azzal, hogy lehetett volna mélyebb a mondanivaló. A befejezésnél sajnáltam még egy kicsit, hogy nincs igazán elmagyarázva a nézőnek a vége, kétszer is megnéztem az utolsó pár percet, mire fogalmam lett róla mi is történt. Egy ilyen komplikált sztorinál talán szükséges, bár lehet, hogy pont ez volt a cél így megoldani a végét, további gondolatokat ébresztve a nézőben. Éppen ezek miatt nem adnék 10-est a filmre, csak 9/10 nálam.
